Dmitry Morozov aka ::vtol:: (1986) transzdiszciplináris művész és kutató, aki Szlovéniában, Ljubljanában él és alkot. Munkássága a kortárs média- és hangművészet, a robotika és az installációk határterületein mozog, különös figyelmet fordítva az új technológiai szintézisekre és az emergens rendszerek művészeti alkalmazására.

Művei világszerte szerepeltek rangos intézményekben és fesztiválokon: többek között a gdanski Laznia Kortárs Művészeti Központban, a karlsruhei ZKM-ben, a tajcsungi National Taiwan Museum of Fine Arts-ban, a ljubljanai Kapelica Galériában, a szingapúri ArtScience Múzeumban, a bázeli HEK-ben, valamint a moszkvai Laboratoria Art&Science térben. Fellépett olyan nemzetközi eseményeken is, mint a SIGGRAPH (Anaheim), Mirage (Lyon), Ars Electronica (Linz), Future Everything (Manchester) és CTM (Berlin).

Munkásságát számos díjjal ismerték el, többek között elnyerte a Szergej Kuryokhin Díjat (2013, 2020), az Innovation Díjat (2020, Oroszország), a francia Prix Cube-ot (2014), valamint kiemelt említést kapott a VIDA 16.0-n (Spanyolország, 2014) és a Prix Ars Electronica-n (Ausztria, 2015, 2017).

Adad egy gépi installáció, amely a bolygószintű természeti jelenségek és az emberi érzékelés között teremt kapcsolatot. A mű tizenkét, kifejezetten ehhez a projekthez növesztett, átlátszó piezokristályból áll, amelyeket tizenkét motoros kalapács üt meg. A rendszer valós időben csatlakozik az internetre, és egy meteorológiai adatbázisból nyeri az irányításához szükséges információkat – egészen pontosan a Földön percenként bekövetkező, átlagosan 10–200 villámcsapás adatait követi.

Minden alkalommal, amikor a rendszer egy új villámcsapásról értesül, az egyik kalapács lecsap egy kristályra. A kristály a mechanikai nyomás hatására kis elektromos kisülést generál, ami egy nagy teljesítményű fényvillanást és hanghatást vált ki.

A címben szereplő Adad az időjárás, a viharok, a mennydörgés és az eső mezopotámiai istene – az installáció ehhez a mitológiához kapcsolódva hozza közel hozzánk az éghajlati rendszerek kiszámíthatatlan és elementáris erejét.

A piezokristályok – mint például a kálium-nátrium-tartarát (Rochelle-só) – mechanikai hatásra elektromosságot termelnek. Ilyen anyagokat használnak például mikrofonokban és precíziós műszerekben is.