Ez a különleges együttműködés Karcis Gábor fény- és médiaművész, valamint Liliane Spielmann virágművész közös projektje, ahol a természetes formák és a digitális technológia találkoznak. Mindkettőjüket az organikus struktúrák, az érzékszervekre ható terek és a helyspecifikus alkotás érdekli – most pedig egy saját ökoszisztémát teremtenek az inotai térben.

Liliane munkáiban a növényi formák érzelmi töltetét vizsgálja szoborszerű virágkompozíciókon keresztül. A mostani installációban idegenszerű növényklaszterek nőnek ki az ipari térből – LED-fényekkel, lézerekkel és hanggal kommunikálva egymással, mintha egy érzékelő rendszer részei volnának.
Karcis Gábor vetítései és fényinstallációi a fényt vizuális építőelemként használják, gyakran ötvözve algoritmus-alapú mozgással, természetes textúrákkal és tükröződésekkel. Az installációban az organikus és mesterséges, az analóg és digitális határai mosódnak össze – egy álomszerű, érzékszervi térélményt hozva létre.
Az installáció az ipari tér élőnek ható, organikus hellyé alakulását vizsgálja. Festett növényi formák burjánzanak a betonfelületeken, ahol mesterséges növekedés találkozik nyers szerkezeti elemekkel. A klasztereket fény- és hangimpulzusok kötik össze – a világító jelek rövid ideig izzó nyomot hagynak a fényre érzékeny felületen, mintha egyfajta fotonemlékezet jönne létre. A munka elmosódó határvonalat húz természet és technológia között: a fény itt nemcsak megvilágít, hanem jelenlétet, mozgást és elmúlást közvetít. A kérdés az: Öntudatra ébredhet-e egy tér?